Harminc éves lettem…Pár hónapja még nagyon rémisztőnek tűnt az évtizedváltás gondolata is. Valójában nem is változott semmi tegnap óta, csak annyi, hogy már nem kettessel, hanem hármassal kezdődik a korom. Mi emberek képesek vagyunk megrémülni a születésnapoktól, valami miatt félünk az öregedéstől. Pedig ez csak annak a csodálatos folyamatnak az eredménye, amelyet életnek hívunk. A változás az alapja mindennek, alapja a fejlődésnek. Amióta meghallottam a belső hangomat, valami megváltozott körülöttem, mindent másnak és máshogy látok, másak a színek, másak az ízek, intenzívebbek az érzelmeim a gyermekem a szerelmem a barátaim felé. Tele vagyok energiával, pozitív gondolatokkal. Az elmúlt tíz év nagyon vegyes volt számomra, átéltem hatalmas mélységeket és hatalmas magasságokat. Öt különböző munkahelyem volt és folyamatosan az állandóságot kerestem, ma már tudom, hogy sokkal, több élménnyel, tudással és barátsággal gazdagodtam mint,hogy ha egyetlen helyen töltöttem volna az elmúlt tíz évet. Rengeteget tanultam, különböző képzéseken vettem részt, több szakmát szereztem, lediplomáztam és most szerzem a második diplomámat. Voltak nagyon jó barátaim, de veszítettem is el belőlük. Lettek haragosaim is. Időközben rájöttem, hogy kiknek vagyok fontos és, hogy nekem kik a legfontosabbak. Sokáig a másoknak való megfelelés hajtott, ma már tudom, hogy nem kell másnak lennem ahhoz, hogy szeressenek.  Három hosszú kapcsolatom volt, ebből egy költözéssel egy válással végződött, de megtaláltam az igaz szerelmet. Kétszer vártam gyermeket, de az első gyermekem az angyalokkal folytatta az életét, a lehető legnagyobb fájdalmat éltem át, amit ember átélhet, viszont rá két évvel Isten kárpótolt egy csodával, a kisfiammal Dominikkel. Ez egy nehéz út volt, az önismeret útja, de néhány hónapja ráléptem és nem tekintek úgy az elmúlt éveimre, hogy hasztalanok voltak, mert nagyon is szükséges volt mindez ahhoz, hogy az legyek ma, aki és úgy lássam a világot, hogy ez egy csoda. Ma már tudom, hogy nem kell minden rosszat észrevenni, hogy el kell kerülni a rossz embereket és egy pillanatig sem megengedni, hogy ártsanak nekünk. Azt, hogy a család a legfontosabb, hogy egy gyermektől senki nem tud több szeretetet adni, azt, hogy a szerelmet teljes szívvel és lélekkel kell meg élni. Megtanultam az elfogadást, hogy már nem akarok megváltoztatni senkit, mindenkit olyannak fogadok el amilyen. Meg tanultam hálásnak lenni, mindenért, amim van. Elfogadni mindent, amit kapok. Megtanultam, örülni minden apróságnak, ami egy pillanatig is mosolyt csal az arcomra. Tudom, hogy nem lehetek tökéletes és már nem is törekszem rá. Fontos lett,hogy másoknak segítsek, mert ez által magamnak segítek a legtöbbet. Amikor húsz éves voltam, úgy képzeltem, hogy lesz egy házam szép autóm, minden évben máshova megyek nyaralni, csupa tárgyilagos dologra vágytam, amik nem teljesültek. De nem keseredtem el Boldog vagyok és nem is vágyhattam volna többre, tíz éve, mint, hogy megtaláljam önmagam. Tanulni akarok még többet, érteni a világod, csodákat megtapasztalni. Csak azt kívánom magamnak a következő tíz évre, hogy fejlődjek még tovább és tudjak minél többet és ,hogy a gondolataim érjenek el minél több emberhez,hogy ez által segíteni tudjak másoknak is.