Hosszú az út, amelyen elindulunk, számtalan csodával és akadállyal. Számtalan elágazással választási lehetőséggel, amelyről egyedül kell döntenünk. Gyakran letévedünk a jó útról, annak ellenére, hogy útitársaink figyelmeztetnek. Bolyoghatunk a sötétbe, kereshetjük évekig a fényt egyedül, ha nem halljuk meg a szeretteink hangját. Beléjük kapaszkodva kijuthatunk újra a fényre és ráléphetünk ismét a helyes útra. De ez korántsem jelenti azt, hogy mindig rajta is tudunk maradni. Tudni kell az utunkat, érezni a lelkünkben! És ha ott állsz, ismét az elágazásnál legyen valaki, aki megerősít és terel, biztat és foglya a kezed , mert az út lehet veszélyes vagy csodás, lehet fájni fog vagy boldoggá tesz, de ha van kibe kapaszkodni nem félünk rálépni, mert tudjuk ha tévedünk is ott lesz ő aki visszaterel.