A mai napon ismét ért egy csalódás, egy újabb, ismételt sokadik csalódás. De tudjátok mit, elegem van ebből a sok csalódásból. Ezt a mai napit is úgy, mint eddig mindegyiket az én saját magam által elképzelt terveim és céljaimnak köszönhetem. Rá kell jönnöm, hogy azzal,hogy mindig másoktól várom a segítséget azzal nem jutok előre. Mit érek el vele? Azt, hogy nem magamat kell hibáztatni, hanem egy másik személyt. Ez a legkönnyebb nem? Ha minden energiámat abba fektetném, hogy én, hogyan tudnám azt az álmot megvalósítani, elérni, amit kitűztem magam elé talán el is érném azt. E helyett másokat ösztönzök arra, hogy, hívják fel azt meg azt, és kérjék meg, hogy segítsen nekem ebbe meg abba. Aztán ha nem teszik, vagy nem érnek célt helyettem, legalább hibáztathatom őket. A mai napon ennek vége. MINDENT MEGTESZEK ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY SIKERES LEGYEK!!! És már nem abban, amit magamnak elképzelek. Most már hagyom, hogy az a bennem levő „Isteni lény” magától éljen. Hagyom, hogy jöjjenek a gondolatok és szárnyaljanak. Nem akarom, hogy bennem maradjanak az elrejtett gondolataim. Egész nap arra várok, hogy vége legyen a munkámnak és hazamenjek az én csodálatos páromhoz, az én lelki társamhoz és ráömlesszem az egész nap ért negatív és pozitív élményeit. Ő meg szegény hallgatja, hol kisebb, hol nagyobb érdeklődéssel és megpróbál tanácsokkal ellátni, na és vigasztalni, mert abból sincs hiány….

Van egy példaképem Beyonce, aki amellett, hogy hihetetlen gyönyörű még tehetséges is, mind az éneklésben, mind a táncban mind a zeneírásban egyaránt. És igen, sokáig irigykedve tekintettem rá. Úgy gondoltam, hogy ő szinte már nem is ember, hanem valami Isteni csoda, tele tehetséggel, tele annyi energiával amennyi szinte ember feletti. Láttam nagyon sok turnéját, rengeteg backstage felvételt vagy életrajzi filmet, amelyekben mindig arról vall, hogy ő csak az álmainak él, azt csinálja, amiben jól érzi magát és ez viszi őt előre. Nem Isten ő, nem csoda, hanem ugyan olyan ember min te vagy én, viszont ő ismeri az erőt, ismeri és tudja használni a hit erejét azért,hogy az álmait megvalósítsa.

Gyerekkoromban annyi célt tűztem ki magam elé, hogy 100 ember kevés lenne, hogy megvalósítsa, ezek kb. félévente újultak meg és változtak meg. Így visszatekintve az elmúlt majd 30 évre valójában egyet sem valósítottam meg. Csak kapkodok jobbról balra, végzem egyik iskolát a másik után, vállalom a különböző munkákat el ész nélkül, de valójában nincs egysége az életemnek. Nem jártam végig egyetlen utat sem annak érdekében, hogy valamit következetesen megvalósítsak. Ma már tudom, hogy a HIT hiányzott mindenhez. Ha meg van a hited, akkor tényleg mindenre képesnek kell, hogy legyél. Valójában ezt mindenki tudja, még sem tudjuk ezt az élet minden területén alkalmazni. Tele vagyunk korlátokkal, azokkal a korlátokkal, amiket mi állítunk fel az évek során saját magunknak. Tudom,hogy amikor az egyetemen el tudtam magammal hitetni,hogy egy tantárgy mennyire jól megy abban csodákat értem el. Mert nagy volt a hitem, ami extra erőt adott az adott feladathoz.

Ezt a blogot ma csak azért kezdem el írni, hogy bebizonyítsam magamnak, nektek, hogy valamiben kitartó vagyok, hogy ez az első cél, amelyet csak egyedül, önállóan meg tudok valósítani. Hogy bebizonyítsam,hogy van elég HITEM, hogy végig csináljam.Ma jött el az a pillanat, amikor elrugaszkodom a szikláról, és nincs, aki a kötelet tartsa nekem, közétek ugrom, és nem várom, hogy elkapjatok, mert általatok fogok repülni, abból az erőből, amit ti fogtok adni nekem. Mert érzem, hogy most sikerülhet,érzem, hogy így megtalálom az utam, ha engedem, hogy a lelkem minden fájdalma vagy boldogsága a felszínre kerüljön. Mert végre teret adok a Hitemnek, végre hiszek a HITEMBEN!!!!